Kovács Sándor (Kolomp): Szent Iván éj

"Pattan a tűzbe az égi hunyorgó,
Ugrik a lángba a nincs-szavú éj,
Csendesen pisszen a lombokat rázó,
Izzik a szemben a "hát sose félj!"

Táncol a lábban a ritmus, a dallam,
Zizzen a szívben az angyali jó,
Körben a kéznek van mibe fogni,
Végtelen dallamot dúdol a szó."

 

 

A Szent Iván-éji tűzgyújtás hagyománya egész Európában elterjedt. Mindenütt más és más népszokásokkal ünnepelték az év leghosszabb napját, de a tűz valamilyen módon mindenhol szerepet kapott. Szent Iván éjjelén rendszerint hatalmas örömtüzeket gyújtottak és lángoló kerekeket gurítottak le valamilyen magaslatról. Az örömtűz körül összegyűlt a környék apraja-nagyja, énekeltek és táncoltak. Ezzel előztek minden rosszat, és elősegítették a jó termést, a házasságot, a gyermekáldást stb. A XIX. század végéig szinte nem volt olyan európai falu, ahol június 24-én ne gyúltak volna fel a nyár középi örömtüzek. A tűzrakás és a tűzön átugrálás szokása sok helyen máig megmaradt. Ezt a hagyományt elevenítik fel évről-évre Visegrádon, a Szent Iván-éji tűzgyújtással, tűzugrással. Az idei műsorban közreműködtek a Szent György Lovagrend dobosai, Farkas Enikő, a Primavera táncegyüttes, és a Hollóének Hungarica Régizene Együttes.