Futaki József könyvtáros elmondta, hogy nehezen ugyan, de végül összejött a faluban pár idős ember, akik még emlékeztek a kenyérsütés tudományára. Megfelelő kemencét is találtak, melyben aztán a Duna-partról szedett rőzsével gyújtottak tüzet. Aztán lapátra került a verejtékes munkával bedagasztott tészta. Végül kisült a kisoroszi kenyér, ami nem sikerült túl magasra, de mint azt Futaki József elmondta, régen a kenyerek nem is voltak magasak. Ma már a gyártók úgymond felfújják, hogy nagyobb legyen. A bevezető után Szabó Aranka Reményik Sándor: Mindennapi kenyér című versét mondta el. A kenyeret Makkai Lilla református lelkész áldotta meg, majd Molnár Csaba, Kisoroszi polgármestere ünnepélyesen megszegte. A műsor végén a Kékszilva Táncegyüttes szórakoztatta az ünneplőket.